Méteres kalács - avagy: tanulság tanulság hátán

Tanulság tanulság hátán, mert - bár nem először fogtam már a kezembe fakanalat - a piskóta és a krém némi érzést kíván, és nem csak egymásra szórom a hozzávalókat, aztán irány a sütő...


Csapjunk is bele...
szóval gyermekkorom nagy kedvence: a méteres kalács. Bár a klasszikus recept puncsos krémmel szól, itt engedjük meg magunknak a változtatás lehetőségét. Ahogy sokan mások is csinálják: én vaníliás krémmel készítettem.

Sokan azért nem kedvelik, mert legalább olyan komplikált elkészíteni, mint egy tortát - igen tudom, de tényleg, csináltam már tortát is.

Kezdjük az első lépésnél: a piskóta és a szükséges kellékek.

Szükségünk van kettő őzgerinc formára és több tálra, amiben dolgozhatunk gépi habverővel, és  műanyag kenőkésre/spatulára vagy habkártyára.

Alapanyagok a piskótához:
- 4 tojás
- 26 dkg porcukor,
- 1 dl víz
- 1 dl olaj
- 1 sütőpor
- 26 dkg liszt 
- 1 teáskanál kakaó

A krémhez:
- 1 puding
- 0,5 liter tej
- kb. 5 evőkanál porcukor, vagy kristálycukor 
Itt számolni kell a pudinghoz adott cukorral is, ha kell hozzá!
- 1,5 kocka sütőmargarin - kb. 375 g

Csokimázhoz:
- két tortabevonó (lehet kicsit több is), legalább 200 g
- némi olaj (pár evőkanál)

A kezdetek:
A tojásokat szétválasztjuk fehérjére és sárgájára.

Első tanulság: a sárgájához mehet egy kis tojásfehérje, de fehérjéhez ne kerüljön sárgája!

Először kemény habbá verjük a fehérjét.
Az ellenőrzés úgy működik, hogy óvatosan felfordítjuk az edényt - elég ha oldalra billentjük.
Ha megcsúszik a hab, akkor túl puha, tovább kell verni.
Ha kész, mehetünk tovább.

Jöhet a piskóta másik fele. A tojássárgát a vízzel, az olajjal, a cukorral, a sütőporral és a liszttel összekeverjük.
Igen, mehet géppel ez is. Addig keverjük, hogy finom, könnyű, habos masszát kapjunk.

Második tanulság: a porcukrot lehet kristálycukorral helyettesíteni.

Harmadik tanulság: a hivatalos verzió szerint először a sárgáját felverjük a cukorral és utána adjuk hozzá a többi hozzávalót - ez mehet egy lépésben.

Amikor a massza elkészült - innét kell figyelni és kézi erőre váltani: belekeverjük óvatosan a fehérjéből készült habot. Szokták mondani: ne törjük össze.

Amikor összedolgoztuk, a felét az egyik őzgerinc formába öntjük, a másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport, elkeverjük, és beleöntjük a másik formába.

Az őzgerinc formákat lehet vajazni és lisztezni, vagy egyszerűen sütőpapírral kitölteni. Mehet is a sütőbe 180°C-ra kb. 35-40 percre.


Második kör:
Amíg a piskóta sül, készülhet a krém egyik fele: a puding. Én főzött pudinggal készítettem, és esetünkben 3 evőkanál cukor kellett hozzá. Aztán félretettük hűlni, addig megnéztem a piskótát. Amíg a puding hűl, fedjük le, kevésbé lesz hártyás a teteje, és néha-néha kavarjuk meg.



Az ellenőrzés klasszikus metodikája: tűpróba.

Tűpróba: a hústűt beleszúrjuk a tésztába, és ha kihúzva marad rajta massza vagy ragacs, akkor a tészta belseje még nem sült át rendesen. Mehet vissza még 5 percre.

Negyedik tanulság: a piskótát - ha már hűlt egy kicsit - fordítsuk ki a formából, mert a pára miatt vizes lehet a formában!


A krém:
Margarin cukorral
Itt szokott a második nap kezdődni, de legalább is a délután, mire minden szépen kihűl.
A krém második részéhez kell egy szép adag margarin.

Ötödik tanulság: ne melegítsd túl a margarint!
Szétesik tőle a kém, amitől aztán szottyos lesz/lehet a tészta is.

A margarint és a cukrot krémmé keverjük, és hozzáadjuk a pudingot. Lassan, több lépésben keverjük össze a kettőt, NE borítsuk csak úgy egymásra!

Aztán valami ilyesmit kellene kapni..., mint a felszeletelt piskóta mellett látszik.
(A  piskótát a mintája mentén felszeleteljük.)


Jöhet az utolsó előtti lépés!

Építsünk sütit. Vékony réteg krémmel ragasszuk össze a felváltott színű tésztát, és vonjuk be a maradék krémmel.


Ha végeztünk, akkor irány a hűtő, hogy a krém szépen megszilárdulhasson. Ez azt jelenti, hogy legalább 1 órát a hűtőben kell tartani! Tehát bőven van időnk elkészíteni a csokimázat.

Végül, a plusz egy: a csokimáz.

A csokimázhoz gőz fölött olvasszuk meg a csokit úgy, hogy adunk hozzá egy kis olajat - 1-2 evőkanállal elég lesz.

Gőz felett: két lábast rakunk egymásra - lehetőleg olyat, amik jól illeszkednek.
Az elsőbe (alsóba) teszünk kb. 1-2 dl vizet, a másikba a csokit és az olajat.

A megolvadt csokit ne forraljuk/főzzük túl, mert a túl meleg máz egyből megolvasztja a krémet és nem lesz túl szerencsés elkenni a csokit. 

Utolsó tanulság: a boltban, ha nagy csokimáz tábla van, nézzük meg mekkora pontosan.
Én 180g-ost vettem - ez ugye kevés. Kis hibákkal, kicsit kevés csokival, de íme az eredmény:









Megjegyzések