Kimondottan érdekes és nagyon jó ötletadó lehet egy piaclátogatás. Kiállod a sorod, kérsz egy almát, amott veszel egy csokor retket, a következőnél egy kupac krumplit. Így tovább és tovább.
Aztán eljutottunk a hentespultokhoz, ahol friss malachús kellette magát. Ezt aztán nem is akartam kihagyni, és rövidke diskurzus után be is került a pakkba egy jó kilós darab.
A kora tavaszi napsütésben hazafelé ballagva fontolgattam mi is kerüljön rá, de mire hazaértünk összeállt a mix.
Először is összenyomtam néhány gerezd fokhagymát.
Aztán eszembe jutott, és némi sóval megszórtam a húst, mielőtt folytattam volna.
Aztán jöhet a méz. Legutóbb Cseh Bandi barátomtól beszereztem néhány üveggel. Ebbe - hogy ne érezzék magukat egyedül - némi szerecsendió és gyömbér került.
Finoman összedolgoztam a fűszereket, aztán mehettek a husira.
Összegezve:
- kb. 1 kg bőrös malac karaj
- 3-4 evőkanál méz
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- fűszerek (só, gyömbér, szerecsendió)
A húst beirdaltam, és ügyeltem rá, hogy a keverék bejusson az egyes bevágásokba is.
Ebben a mézes masszában állt aztán a husi egy napot.
Eztán ment a sütőbe, egy kis vizet öntöttem alá, hogy ne égjen meg, míg enged egy kis levet. Először szépen lefóliáztam, hogy ne száradjon ki, majd kb. 1 óra után levettem a fóliát, hogy a szaftos hús meg is süljön.
Ezt aztán még kb. 2 óra alacsonyabb hőfokon (170°C-on) sütés követte, hogy ropogós legyen a bőr.
A sütőben töltött idő alatt a méz cukortartalma szépen megkaramellizálódott és a fiatal sertésbőrbe ivódva a sütőben fekete árnyalatot vett.
A fűszeres mártás jól mutat, és kellemes ízt adott a húsnak és a köretnek.
Esetünkben bulgur zöldséggel.
Jó étvágyat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése