Első Borzaska próbálkozások - nem is lett azért borzalmas

Beszélgettünk először este, majd utána másnap telefonon is, hogy minek kellene az asztalra kerülni, ami aztán végül a piacról még egyszer megerősítést nyert.
Valamilyen friss, jó állagú sertéshusi kell legyen az áldozat, ami aztán natúr és/vagy más módon kerül elkészítésre. Talán tarja vagy comb....
Ebből végül is tarja lett.

A friss husit felszeleteltem, majd kiklopfoltam, és végül az előkészítés részeként sózás után fokhagymával és némi szerecsendióval tejbe áztattam. Így a fűszerekkel és tejbe áztatva pihent egy éjszakát a hűtőben.

Aztán eljött a nagy nap, előkerült a krumpli, a reszelő, a liszt és a segédeszközök. A krumplit meghámoztam, majd kis lyukú reszelőn lereszeltem.

Majd a reszelt krumplit jól kinyomkodtam, hogy lehetőleg minél kevesebb nedvesség maradjon benne - persze azért maradt még. A mennyiség... no ez jó kérdés, az elsőnél benéztem, de aztán javítottam.

Hozzávetőlegesen:
3-4 szelet húshoz, kb. ugyanennyi közepes krumpli kell, és kb. ekkora adagonként plusz 1 tojás és annyi liszt, amennyitől maccsos, tapadós lesz a keverék.

A husiról lecsöpögtettem a tejet, mehet a lisztbe, lisztből a krumplis pépbe, majd a forró, de nem túl forró olajba. Igen, macerásabb a hagyományos rántott húsnál vagy párizsi szeletnél, de ha összejön, megéri!

Köretnek - már a tavaszt nagyon várva, és egyébként is a nehezebb étel mellé - friss salátát és rizst szervíroztam, természetesen egy kis tejföl sem hiányozhatott.